Géczi László
Publio Kiadó
2012
Minden jog fenntartva!
A gitárosok istenítésének története 1965-ben kezdődött, amikor egy 20 éves fiatal angol gitáros olyan hatással volt a közönségre, hogy Londonban megjelentek a tűzfalakon és a metróban a Clapton is God (Clapton az isten) graffitik. A Lassúkezűnek is becézett gitáros abban az időben John Mayall Bluesbreakers-ében játszott.
Eric Clapton rászolgált a rajongók istenítésére, odaadó szeretetére, hiszen pályafutása szinte töretlen azóta is a ma már 70 felé közelítő művésznek. Ebben a könyvben azonban nem róla, nem a múlt és a jelen szerencsére még élő gitáros istenségeiről (Jeff Beck, Jimmy Page, B.B. King, Buddy Guy, Leslie West, Walter Trout, Clem Clempson, Alvin Lee, Steve Hackett, Robin Trower, Joe Bonamassa…, de nem sorolom tovább őket) lesz szó hanem a legfiatalabb trónkövetelőkről.
A könyvben szereplő 33 (a szám a krisztusi korra utal) ifjú gitáros többsége a 20-as, 30-as éveiben jár, mindössze néhányan vannak közülük, akik a 40-es középgenerációt képviselik. A blues, a blues-rock, de úgy általában a rockzene hagyományainak megfelelően a szólógitárosok többnyire fiúk, így lesz ez nálam is, de hét (!) férfiakat megszégyenítő tehetséggel megáldott hölgyet is bemutatok a könyvben (így ők lehetnek az istennőink)!
Érdekes, hogy tulajdonképpen mindegy ezeknél a zseniális gitáros palántáknál, hogy a világ mely sarkában születtek, hogy brit, ír, kanadai, egyesült államokbeli, ausztrál, finn vagy dél-afrikai családban látták meg a napvilágot. A döntő az volt, hogy a szülői házban milyen zene vette körül őket, az apák és a mamák lemezgyűjteménye, zenei ízlése volt az a kályha ahonnan elindultak, már gyermekként a hat húr bűvkörébe kerültek, és rengeteg gyakorlással kibontakoztatták a tehetségüket.
Van köztük olyan, akinek eddig mindössze egy-két lemeze jelent meg és már ezzel levette a szakmát és a közönséget a lábáról, de olyanok is vannak szép számmal, akik fiatal koruk ellenére már 10 körül járnak a lemeztermésben.