jKwenteen

Az "író" nem író, csak gyermekkora óta ír; mióta rákényszerítették, hogy megírja élete első művét ”Legkedvesebb Nyári Élményem” címmel, az általános iskola második osztályában. Az iromány vegyes fogadtatásban részesült. Kritikusai szerint, Afrikában nem lehet kengurukra vadászni, lévén azok egy kontinenssel odébb élnek. Ám eme malőr, nem szegte az író kedvét. Az irodalomdolgozatok írása során, tovább gyártotta történeteit. Bár türelmét erősen próbára tették a naponta egy oldalnyi kötelezően másolandó szövegek - az írásai külalakjának a fejlesztésére, mondván, hogyan lehet egy nyolc éves gyereknek úgy írnia, mint egy nyolcvan évesnek – ő rendületlenül kitartott. Tegyük hozzá, nem is igen volt más választása.

Aztán telt-múlt az idő. A dolgozatokat felváltotta a csekk-könyvek írogatása, majd a kreatív riportok készítése, melyekben sikerrel győzködte munkaadóit, hogy miért is ő a vállalat ”number one” munkaereje.

Később az író némileg lehangolva vette tudomásul, hogy rajta kívül nem sokan vannak, akik elolvasnának egy százhatvantól több karaktert tartalmazó szöveget; ezért úgy döntött, hogy váltani fog, és írásait eztán a nagyvilág számára publikálja. Az igazi miértre az író nem tud választ adni. És nem is akar. Mintahogy mindenkinek megfelelni sem akar. Műveit azoknak szánja, akik a reggeli kávé mellé szeretnek bekortyolni egy hangyányi mosolyt egy nyelet whiskeyvel; s nem félnek a villamoson hangosan röhögni, mert élni jó.

12 pont    1848 marcius 15    enek az esoben    hermann rosenfeld    irinyi janos    landerer nyomda    nemzeti dal    nemzeti muzem    ouzo    petofi sandor    pilvax kavehaz    talpra magyar    tequila    tizenket pont    unicum